Ülök és némán meredek magam elé
Kezed keresem, tapogatok a sötétség felé
Csak a szomorú magány maradt Teutánad
Hiányod elviselhetetlen, felemészt a bánat.
Behunyom a szemem, a mosolyodat látom
Szerető ölelésed, csilingelő nevetésed várom
Álmaimban velem vagy és eljutok oda
Hol nem válunk el többé, nem válunk el soha !
❤️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése